Magyarbóly rövid története (1313-1990)
Magyarbóly helység Baranya megyében található, a Karasica vízfolyás mellett. 1313-ban a Bojai Dezső birtoka volt és róla Dezsőbojának nevezték. 1394-ban a falu több középnemes birtoka és állandó lakhelye. Mivel kisbirtok keretei közt éltek, a települést nem tudták nagyobb jelentőségűvé tenni. A falu kialakulásakor a jobbágyai még földközösségekben éltek. A lélekszám változása tette szükségessé az újraosztásos rendszer bevezetését, amelyet (a határ felaprózódása miatt) a vetőkényszer bevezetése váltott. A falu síkföldes területén ekés földművelés folyat. A mezőgazdasági kultúra jellegzetes növénye a köles, a búza, rozs, árpa és zab. A földműveléshez szorosan kapcsolódott az állattartás is. Legfontosabb haszonállatok a ló, szarvasmarha, juh, de előfordult a kecske és a sertés is.
A Krassó (Karasica) mindkét partja igen mocsaras volt, amelyet számos zömében a Mecsekben eredő patak táplált. „Krassómelléke” néven húzódott ez a táj Magyarbóly – Lapáncsa – Illocska – Baranyavár – Bán – Báni hegység északi lábától egészen a Dunáig.
A falu fejlődése során a helyi szükségletekhez mérten maga alakította ki önkormányzatát, amelyhez mindenekelőtt a falu javainak gondozása és megtartása tartozott. Legfontosabb szerve a faluközösség. A faluközösség a falugyűlésen fejezhette ki akaratát, amelyen a falu minden tagja részt vehetett. A falu vezetője a falunagy, 13. -14. század között kezd a bíró névvel felcserélődni, ami azt jelentette, hogy a falu vezetőjének a kezében bírói hatalom volt. A parasztfalu nem csak gazdasági szervezet volt, hanem ha megszorításokkal is, de valóságos önkormányzattal bíró közösség.
Török uralom alatt a mezőgazdasági kultúra fejlődése Dezsőbojban is megállt, visszafejlődött. A szántókból legelők, puszták lettek, csak az állattartás maradt a régi szinten. Baranya megyébe a török uralom alóli felszabadulás 1687-ben érkezett el. A szövetséges keresztény hadak Villány-Nagyharsány, a török erők pedig Márok-Magyarbóly térségben sorakozta fel. A kezdeti török sikerek után a keresztény hadak ellentámadásba lendültek és döntő csapást mértek az ellenségre. A pusztulás mérhetetlen nagyságáról az 1687-es és 1696-os összeírások adnak képet. Eszerint a megyében a falvak 40%-a maradt meg a többsége elpusztult. Elpusztult Magyarbóly és a környezetében még öt település. A nagyrészt néptelen Magyarbólyra 1690 után a pécsi fiskalitás vezetésével szerb családok telepedtek le. A törökiűzését követő években új nagybirtokos osztály alakult ki, gróf Veterani János és Frigyes 1700-ban megkapta a dárdai uradalmat (ide tartozott Magyarbóly is). A 18. század elején folytatódott a szerb lakosság betelepülése. Részben a magyar lakosok a Rákóczi-felkelés idején elszéledtek, majd „kóborló rácok” szállták meg a falut. A szerbek valamennyien görögkeleti vallásúak, a templomuk 1782-ben épült fából, vesszőből és sárból. Magyarbólyban 1790 körül telepedtek le az első németajkú lakosok, akik Szederkény Nyomja környékéről érkeztek. A betelepített német ajkú lakosok római katolikus vallásúak voltak. Az első evangélikus német telepes 1803-ban jött Bátaapáti községből Magyarbólyba. Később 1815-ben többen követték őt. Önálló gyülekezetté 1847-ben váltak. Első lekészük Roykó Károly szárazdi segédlelkész. 1848-ban a magyarbólyi német lakosság hűséggel harcolt a magyar szabadságért. A szabadságharcot követő elnémetesítő törekvések idején a községbe rendelt Csizik hadnagy a települést Ungarich Bolynak kívánta elnevezni, ez ellen azonban Magyarbóly minden nemzetisége és felekezete tiltakozott.
Magyarbólyban a 19. század második felében egyre növekedett a kisiparosok száma (kovács, bognár, szabó, szűcs, takács, kádár, asztalos, esztergályos, fazekas). A községi bírói rendszert felváltotta a kerület-jegyzői rendszer (Magyarbólyhoz tartozott Illocska, Lapáncsa, Németmárok, és Pócsa). Az első kerület-jegyző 1845-től Szedlák Antal volt. Időközben az evangélikus imaház és templom olyan rossz állapotba került, hogy égetően szükségessé vált egy templom és iskola felépítése. Az új templomot 1858 októberében ünnepélyesen felavatták. Időre elkészült a templomnak most is legértékesebb műkincsét képző, az „Utolsó vacsora”-t ábrázoló oltárkép ami Madarász Viktor munkája. 1862-ben épült a katolikusok iskolája és tanítói lakása.1865 végén elkészült az evangélikus iskola is és immár mindhárom felekezet rendelkezett saját iskolával. 1872-ben, amikor Villány-Magyarbóly-Eszék vasútvonal megépült, és az első szerelvény befutott a magyarbólyi állomásra, Roykó Károly evangélikus lelkész felejthetetlen kezdte avatóbeszédét: „Sisteregj, dübörögj, te rohanó gőzparipa”. Ugyanabban az évben, nagy regényírónk Jókai Mór, a dárdai választókerület országgyűlési képviselőjelöltje mondta el programbeszédét a magyarbólyi uradalmi parkban, ahol jelenleg az óvoda áll. Ezekben az évtizedekben a lakosság nemzetiségi összetétele lényegesen nem változott (német 558, szerb 304, magyar 46, izraelita 14). Felekezeti megoszlás a következő: evangélikus 374, görögkeleti 297, római katolikus 237, izraelita 14 fő. A 19. század végére Magyarbólyban megjelent a baptista vallás is.
1914 június 18-án Szarajevóban agyonlőtték Ferenc Ferdinánd trónörököst, emiatt kitört az első világháború. Az általános mozgósítás után a magyarbólyi férfiak nagyobb része megkapta behívóját és zömében az orosz frontra kerültek. Itthon a termelés az asszony és gyerekmunka miatt lecsökkent. Ahogy a háború évei teltek, egyre növekedett a nyomor. A községből 52-en meghaltak, sokan fogságba estek többen hadirokkanttá váltak. 1918. október 31-én a monarchia összeomlott. 1918. november 18-én jöttek be a szerbek és közel 3 évig megszállva tarották a majdnem a megye egész területét. Magyar feliratokat eltüntették, a község vezetőit leváltották. 1921. augusztus 21-én Pécsett megjelent a magyar csendőrség és a következő napokban pedig bevonult a magyar hadsereg. A szerb csendőrok a magyarbólyi szerbeket arra kényszerítették, hogy mindenüket itt hagyva, Jugoszlávia területére költözzenek. Sírva hagyták el a községet, csak a módosabbak közül maradt itt néhány. 1930-ban a tanulók alacsony létszáma miatt a görögkeleti iskola bezárt. A német lakosság a községben mindvégig tartotta uralkodó helyzetét, de arányszámát lényegesen erősíteni nem tudta. A magyarok száma mind erősebb arányban jelentkezett. A magyarság számbeli növekedését mesterséges körülmény is előmozdította. 1936. május 31-én átadják a „Kisdedóvót az elesett hősök emlékére” – országban egyedi eset, hogy az elesett hősök emlékére nem első világháborús emlékmű, hanem óvoda épül, ahol az elesett hősökre az utódaik az óvoda falán elhelyezett emléktáblánál róhatják le tiszteletüket. A község határállomás lett, így lakossága vasutasokkal és vámőrökkel gyarapodott. 1939 év végén pedig az idetelepített Szabolcs megyei telepesek is növelték a magyar nemzetiségűek számát (többnyire református, valamit baptista telepesek érkeztek). A telepesek az Oncsa telepen kerültek elhelyezésre.
(Oncsa telep: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, rövidítve ONCSA 1940-1944 között a nagycsaládos falusi nincstelenek támogatására, a születések számának emelésére és gyermekvédelmi célokból alapított állami szociális szervezet volt. 1941-1943 között a terv keretében kb. 12 ezer típuslakást építettek telepszerűen a rászoruló családoknak, 30 éves kamatmentes kölcsön alapján. A típustervekhez a tájegységenkénti falusi lakóházak szolgáltak mintául. Több ezer család jutott földhöz, és közel 12 ezer ember kapott a gazdálkodáshoz szükséges állatállományt. Fiatal házasoknak kölcsönt, gyermekeknek segélyt nyújtottak. A telepeken élők életmódját, és gazdálkodását folyamatosan ellenőrizték és tanácsadással támogatták. A program lebonyolítását az Országos Szociális Felügyelőség hálózata végezte. A program irányítását helyi szinten 1941-től szociális felügyelők vették kézbe. Az építkezéseknek a háború vetett véget.)
A magyarbólyi lakosok nem szívesen fogadták a telepeseket a faluban. Inkább megvették volna a szabaddá vált uradalmi földeket a sváb, szerb, gazdák is. Az ellenségeskedésnek az 1940. évi árvíz vetett véget, melyben 93 ház és 52 gazdasági épület dőlt össze. 1941-ben állami iskola épült ahová a magyar telepes gyerekek jártak, ezért telepes iskolának is hívták. A második világháború 1944. november 28-án érte el a falut. A Szovjet csapatok mellett mintegy 3000 jugoszláv partizán is átvonult Magyarbólyon. Közülük mintegy 1500 fő egy ideig még a községben maradt. A lakosság közül többen – engedelmeskedve a német kiürítési parancsnak – közvetlenül az szovjet csapatok bevonulása előtti napon Németországba menekültek Közülük néhányan később visszajöttek, 48 család (188 fő) véglegesen kinn maradt.
Második világháború utáni politikai élet 1945 februárjában indult meg, amikor megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervezete: a nemzeti bizottság. A hazai németek kitelepítéséről a 12330/1945. számú kormányrendelet rendelet intézkedett. A rendelet kimondja, hogy a kitelepítésnek nemcsak az 1941. évi népszámlálásnál vallott német nemzetiség, hanem a német anyanyelv is kritériuma. Magyarbólyban a kitelepítést 1946. május 31-én hajtották végre, amikor 129 család, azaz 435 személy került a Német Szövetségi Köztársaságba, Odemwald és Darmstadt környékére. Kitelepítés után megszűnt az evangélikus iskola, mert csak 6 fő tanuló maradt. Ugyanebben az évben kialakult az Országos Általános Iskolai hálózat. 1947-ben négy Szlovákiából áttelepített család került a községbe. 1948 nyarán bekövetkezett az egyházi iskolák államosítása. 1950-ben megtörtént az iskola körzetesítése. Magyarbólyba járnak Lapáncsa, Illocska, Kislippó és Károlymajor iskolás gyerekei. Miután a tanulóknak községükből naponta több kilométert kellett gyalogolniuk, 1954-ben a községben létesítették az ország első általános iskolai kollégiumát. A volt csendőr laktanyát használták fel erre a célra. 1957-ben a határőrség átengedte az iskola részére az üresen álló laktanyáját a hozzá tartozó lakóépületekkel. A laktanyát tantermekké, a lakóépületeket pedig pedagógus lakásokká alakították át (tanulók létszáma 360 fő). 1959-ben korszerűsítették az iskola kollégiumát, és 1964-ben a szomszédos magánház megvételével bővítették, így 96 férőhelyes lett.
1990-ben megtörtént a rendszerváltás. Magyarbólyban is megalakult a demokratikusan megválasztott önkormányzat.
